A szobában félhomály uralkodott. A várakozó urak és hölgyek idegesen mocorogtak, fészkelődtek a helyükön.

Türelmetlenül várták a hírt. A szoba sötétségét mindössze néhány pislákoló gyertyaszál próbálta szétoszlatni, odakint a távolodó vihar morajlott. Ekkor váratlanul kinyílt az ajtó. Egy sápadt, harminc év körüli fiatalember lépett be rajta. Arcán különös félmosoly.

Az urak és hölgyek lélegzetvisszafojtva vártak. A fiatalember töprengőn végigmérte a társaságot, és megszólalt: Uraim! Hölgyeim! A gyilkos halott!Mély, ünnepélyes csengésű hangjának visszhangjaként szakadt fel az összegyűltekből a megkönnyebbülés hangos sóhaja.

A fiatalember kivárt néhány másodperces szünetet, majd ismét megszólalt: Mélyen tisztelt egybegyűltek! Tartozom önöknek egy vallomással: a gyilkos én vagyok!

Oldal: A szobában
Rémtörténetek, ijesztő igaz történetek. - © 2008 - 2024 - remtortenetekmost.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat