Egyszer eg nő ment haza felé bevásárls után. eg régivonat állomás mellett haladt el,mikor észre vett egy kislányt az állomáson egy padon üni.
Oda megy, látja, a lány régies ruháját, kis plüssnyúl a lány kezében, a másik kezét az ölében tartotta, lábáta padról lógatta. Olyan 5 év körüli kislány volt. A nő megkérdezi mit keres itt a lány egész vidáman elmondja, hogy anyukája mondta neki, hogy várja meg.
A nő gondolta vára kislánnyal, megkínálta almával, de az illedelmesen elutasította. Végül a nő elközönt tőle és haza ment. Utána olvasott a régi vonatálomásnak. Több haláleset is volt. Köztük egy olyan, mikor egy kislánya nyusijávl játszott, aztán egy sietős ember véletlen a sínek közé lökte, a lány hiába sírt, hogy segítsenek neki, mindenki a saját életét nézte inkább, főőleg a közelgő vonat miatt. A kislányt elütőtte még hozzá úgy hogy nem sok maradt belőle.
Az anyukája a nagy sikitozásra ért oda, tudta, hogy lánya van a vonat alatt, megpóbáltakiszedni,de a gyors vonat egyikrészébe bele akadt a nő ruhája és elég rendesen végig vonszolta a nőt, amíg még él. Miközben olvasta a nő a történtet könnyek folytak végigarcán. Azóta mindennap eljár az állomásra és a kislány minden egyes nap ott ül a padon, minden nap ismeretlenül néz az asszonyra, és csak annyit mond: Anyu, mondta hogyvárjam meg itt.